A HIT SZEREPE
Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ...
Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Zsolt. 133, 1. 3b.
Hálaadással
gondolunk vissza arra a napfényes májusi napra, amelyen egyházközségünk 15 tagú
küldöttsége is részese lehetet a Magyar Református Egységfesztivál
rendezvényének, el egészen a Nagytemplom előtti téren történő közös úrvacsorázásig.
E napnak minden pillanatában a Debrecen Kossuth utcai gyülekezet tagjainak
vendégfogadó szeretetét élvezhettük.
Ennek a drága
találkozónak a mentén született meg az elképzelés melyszerint az énekkarok,
nőszövetségek, ifjúsági csoportok találkozása után a két egyházközség
presbitériumai is találkozzanak.
Szeptember 19.-én
péntek délutánra hívtuk a testvérgyülekezet presbitériumát azzal a gondolattal,
hogy bár hétköznap, de mégis ünnepivé válhat Istenünk jelenléte, az Ige és a
testvéri szívek közösségében.

A két
egyházközség presbitériumainak közös együttlétét Isten szavának
maghallgatásával kezdtük. Tóth Tamás lelkipásztor az 55. Zsolt. igéi által
tolmácsolta megtartó Istenünk üzenetét. Ezt követte nt. Derencsényi István
lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökhelyettesének
előadása, amelynek témája egy örök és mindenkit foglalkoztató kérdés: a
szenvedés. Az előadó hangsúlyozta a
„szenvedés mindig aktuális, ha pillanatnyilag nem, akkor a mögöttünk levő
időszakban már szenvedtünk, illetve ha Isten kedvez életünknek akkor idővel
mindnyájan szenvedni fogunk ... Eredendően az Isten által teremtett világban
nem volt szenvedés. A szenvedés nem szerepelt az Isten gondolatai,
elhatározásai között. A szenvedés a bűn miatt lépett be a teremtett mindenségbe
s így az egész teremtett világ egyetemesen szenved. Mindenkit érint és
mindenkit elér ... A Biblia a szenvedő emberről beszél, de a legnagyobb
üzenete, hogy ebben az állapotban sem vagyunk magunkra hagyatva, velünk van
Isten.”
A szépen
felépített, a „szenvedés tematikáját” több szempontból ellemző előadást
követően presbitertestvéreink hozzászólásaikkal gazdagították az együttlétet.
Lelkünk
tápláltatása mellett természetesen a testi eledelekről sem feledkeztünk meg.
Debreceni
testvérink részére az érkezéskor egy kellemes kerti sütögetésen belül csórékolbászt
(miccs) szolgáltunk fel, majd este egy közös vacsora keretében folytatódhatott
a terített asztal melletti ismerkedés, barátkozás.
Úgy érezzük ez
az eltöltött péntek délután mindenképpen egymás és lelkünk épülését szolgálta.
Köszönjük az örökkévaló Istennek a találkozás lehetőségét és bizalommal vagyunk
az iránt hogy a jövendőben is még nagyon sokszor átélhetjük a zsoltáros
gondolatait: „Íme, mily jó és mily
gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ”
Köszönet a Margittai Polgármesteri Hivatalnak a támogatásért.